[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Ez volt a cél, amelynek elérésére Milarepa olyan állhatatosan törekedett. Mestere utasítására
ismét földalatti barlangba költözött, ahol 11 hónapot töltött teljes sötétségben.
Meditációja alatt Milarepa szomorú álmot látott: romokban heverő szülőházát, halott anyját.
Gyorsan abbahagyta a szemlélődést és mestere engedélyével hazaindult, hogy találkozzék
anyjával.
Útközben végre kamatoztathatta azokat az okkult képességeit, amelyeket mesterétől tanult.
Igénybe vette a gyorsjárás tudományát, amelynek a segítségével képes volt több hónapnyi
járóföldet néhány nap alatt maga mögött hagyni. Ámokfutóként győzte le az iszonyú távolsá-
gokat; szinte az út felett lebegett; lába éppen csak érintette a földet.
Faluja határához érve pásztorokkal találkozott, akiktől megtudta, hogy nem volt álom, ami
meditáció közben feltárult előtte: szülőháza enyészetnek indult, s a falu lakói meg sem merték
közelíteni, mivel kísértet riogatta őket a lakatlan falak között.
Milarepa megvárta az éjszakát, amíg észrevétlenül belopakodhatott a falak közé. Az egyik
sarokban földdel, gazzal és törmelékkel borított halomra talált: rövid ásás után megtalálta
alatta anyja földi maradványait.
Leroskadt a sír mellé és megértette, hogy anyját nővére temette el anélkül, hogy halotti szer-
tartást végeztetett volna felette, vagy akár imát mondatott volna anyja lelkéért egy szerzetes-
sel. Gyanította, hogy mindezek miatt anyja lelke nem nyerhette el nyugalmát a nirvánában,
sőt még kedvező újjászületés sem juthatott osztályrészéül.
Leroskadt a sír mellé, összegyűjtötte a maradványokat: a fehérlő csontokat, az üres szemgöd-
rökkel ásító koponyát, fejpárnát készítette belőlük, ráhajtotta a fejét, és mágikus erejével igye-
kezett kapcsolatba kerülni anyja lelkével. Rövidesen éles fájdalom csapott belé: megérezte,
hogy apja és anyja rettenetes kínokat állnak ki a túlvilágon.
Hét nap, hét éjen át tartott a meditációja. A nyolcadik napon összeszedte azokat a romok
között heverő szent könyveket, amelyeket senki nem mert elvinni a kísértetjárta házból és
felkereste velük első tanítómestere viskóját. Az öreg mester, akitől írni-olvasni tanult, rég el-
költözött már e földi világból, így volt mestere fiának segítségével őrölte meg anyja csontjait,
keverte össze lágy agyaggal, készített belőle varázsfigurákat. A figurákat egy ereklyetartó
oszlopban (sztupa) helyezte el.
Milarepa elhatározta, hogy egész életét a meditációnak szenteli. Élelmet alig vett magához,
csontig soványodott, ruhája leszakadt nyomorult testéről.
A környék lakosai hamarosan felfedezték, hogy egy közeli barlangban meztelen, mosdatlan és
büdös remete él. Körülvették, gúnyolták, ütlegelték. A szent azonban nem törődött velük.
Saját maga szerzette énekeket énekelt, hogy meglágyítsa kemény szívüket. Akkor sem hagyta
abba a szent énekek zengését, amikor rablók törtek rá, és elrejtett kincsét követelték tőle.
Milarepa nővére, aki éppen azon a vidéken utazott át, hallott a remetéről. Feltámadt benne a
gyanú, hogy alighanem eltűnt testvérét lelte fel a barlanglakóban. Magához hívta Milarepa
hajdani menyasszonyát, és együtt keresték fel a barlangot. Az elszörnyedés sikolya tört fel
[ Pobierz całość w formacie PDF ]